Laki kitörés 230 éve...

A június számunkra, egyetemi oktatóknak mindig az év egyik legelfoglaltabb hónapja, hiszen folyamatosan kell vizsgáztatnunk, államvizsga, mester szakos felvételi, doktori iskola felvételi bizottságban való részvétel tölti ki a naptárunkat, amihez persze egyéb kötelezettségek is társulhatnak. Így van ez most is, de az élet azért közben nem áll meg, hiszen június 8-án volt 230 éve, hogy Izland déli részén szó szerint több kilométer hosszban megnyílt a föld és elkezdődött az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb környezeti hatású vulkánkitörése. Az alábbiakban részben a Vulkánok c. könyvemben írtak alapján, részben egy korábbi blogbejegyzésem ismételt közlésével emlékezem meg erről az eseményről. A vulkáni működésről részletesen írtam a Természet Világa 2008. évi II. különszámában is, amelynek anyaga letölthető. Úgy vélem, e vulkánkitörés kimeríthetetlen tanulsággal szolgál mind a mai napig, nem véletlenül jelenik meg most is oly sok írás erről több helyen és ezért gondoltam, hogy újraközlöm a másfél évvel ezelőtt írt bejegyzésemet - mert nem árt tudni...!

230 éve Izland déli részén megnyílt a föld és izzó láva spriccelt ki, majd öntött el tekintélyes területet

Bő 200 évvel ezelőtt, 1783 tavaszán földrengések rázták meg Izland déli részét. Az ilyen jelenségek nem ritkák ezen a tájon, az emberek hozzászoktak ehhez. Ez alkalommal azonban sokakban ébredt némi félelem. Az 1700-as években ugyanis több nagy vulkáni kitörés zajlott a szigeten. Az 1783 nyarán történtekről Jón Steingrímsson tiszteletes (akit aztán „Tűz-plébánosnak” neveztek el) napi részletességgel lejegyzett naplójából nyerhetünk képet. Ebben kibontakozik egy hatalmas lávaöntő kitörés folyamata és annak helyi lakosságra gyakorolt hatása. Naplóját Steingrímsson így kezdte: “1783. június 8-án, Pünkösd reggelén tiszta, csendes idő volt, azonban 9 órakor egy fekete felhő emelkedett fel a Siða terület farmjaihoz közel eső hegyek irányában. A hulló hamuszerű szemcsék olyanok voltak, mint az égett szén. Emellett, hajszerű anyag is esett, amit a kézben könnyen szét lehetett morzsolni [megj.: Pele haja]. A vulkáni hamuanyag beborította a teljes Siða térséget úgy, hogy a földön a lábnyomok is megmaradtak. Sötétség borult a tájra és otthonokra. Az eleredő eső sós és kénszagú volt, marta a szemet, csípte a bőrt. A leveleket átégette és apró lyukakat hagyott rajtuk. A frissen nyírt birkák bőrén szintén égési nyomokat lehetett megfigyelni… A földfelszín feldomborodott, majd kettévált… Lángok és tüzek csaptak fel a kialakuló dombocskákból. Nagy kőzetdarabok emelkedtek a magasba és hulltak vissza nagy csattanással, tüzes fellángolással. Emellett homok [megj.: lapilli], gáz és füst lövellt ki. Oh, milyen ijesztő nézni Isten haragjának jeleit és megnyilatkozását!” 1783. június 8-án a történelmi idők egyik legnagyobb lávaöntő kitörése kezdődött Izland déli részén a Vatnajökull hatalmas jégsapkájától nyugatra. A kitörést néhány hetes földrengés sorozat előzte meg, majd június 8-án egy erős rengés kíséretében, ahogy az a tiszteletes leírásában is megjelenik, több kilométer hosszan, szó szerint, megnyílt a föld! Hatalmas, sötét vulkáni hamufelhő tört fel, majd egy több mint 1000 méter magas lávaszökőkút csapott ki egy kürtőből. A Nap vérvörös színűre változott, fojtó gázok terjedtek szét a levegőben, az emberek és állatok szemét, bőrét marta a kénsavas levegő és csapadék.

A történelmi idők legnagyobb lávafolyásainak helyszíne. A Laki lávaöntés 1783-84-ben 15 köbkilométer mennyiségű bazaltos kőzetolvadékot hozott a felszínre.

Steingrímsson naplójában június 12-én a következő bejegyzések szerepelnek: „Izland egyik legnagyobb folyója, a Skaftá hozama az elmúlt napokban egyre csökkent, majd a mély völgy teljesen kiszáradt. A mai napon hihetetlenül hangos recsegő, zörgő, csattogó zajjal az izzó rézhez hasonló színű lávafolyam hullámzott le a völgyben, aminek hozama hasonló volt a Skaftá folyóéhoz. A láva olymértékben kitöltötte a folyó völgyét, hogy egészen a peremig ért. A gyorsan lezubogó lávaáradat beborította az apátsághoz tartozó földeket és legelőket, elpusztította a környező farmokat. A föld folyamatosan remegett, olyan zaj volt, mintha folyamatosan ágyúk dörögnének. Éjszaka egy percet sem lehetett nyugodtan aludni.”
Június 12-én a Skaftá folyó völgyében tehát már nem víz csobogott le, hanem hasonló sebességű izzó lávafolyam! A következő 45 nap hullámszerűen érkező lávaáradatai teljesen feltöltötték a korábban 100 m mély folyószurdokot. A több mint 25 km távolságba eljutó bazalt láva több farmot és megművelt területet betemetett. A lávaöntést időszakonként hatalmas robbanásos kitörések szakították meg, amelyek során a vulkáni hamu 10-13 km magasságba emelkedett. A hasadék pedig továbbnyílt északkelet felé. Augusztus 9-én a Fljótshverfi folyó völgyében ereszkedett le a lávafolyam és mintegy 20 km távolságba jutott el. A láva szakaszokban, hullámokban haladt előre, amit az ingadozó magma kiömlési ráta irányított. Az első lávafolyások olykor vízzel telített, mocsaras területen haladtak keresztül, ahol a forró láva és a vizes üledék keveredése kisebb robbanásos feltöréseket okozott és különleges, gyökértelen (azaz kürtő nélküli) vulkáni kúpokat hozott létre. Később, a lávaöntés már csak a hegyi, magasan fekvő területre koncentrálódott.
A vulkáni működés nyolc hónapon keresztül tartott, ebből azonban az első néhány hét volt a legintenzívebb. Ekkor került felszínre a teljes lávatömeg 40%-a. A vulkáni kitörés 10 szakaszban zajlott, mindegyiket egy újabb hasadék felnyílása és egy rövidéletű, 1-2 napos, robbanásos kitörési fázis vezetett be, ami után bőséggel ömlött ki a bazaltos láva. Bár a kitörés alapvetően lávaöntéses volt, a robbanásos vulkáni működés nagysága sem volt elhanyagolható. A tefra anyag 7000 km2 területet borított be, térfogata meghaladta a Hekla 20. századi kitöréseinek összmennyiségét! A vulkáni hamu és a jelentős mennyiségű kén-dioxid gáz bejutott a sztratoszférába és több éves klimatikus változást okozott az északi féltekén . A 27 km hosszú hasadék mentén végül 140 vulkáni kúp nőtt ki.
A Laki kitörés a történelmi idők második legnagyobb lávaöntő eseménye volt. Az első helyet a 934 és 940 között zajló Eldgjá tartja, ami szinte ugyanott történt, ahol a Laki hasadék húzódik. Akkor néhány év alatt 18 km3 láva folyt a felszínre, a Laki esetében 8 hónap alatt közel 15 km3. Mit is jelent ez a számérték? A Laki kitörés bazalt lávája több mint hétszer akkora, mint a Balaton teljes vízmennyisége! A hawaii Nagy-szigeten 1983 óta, azaz 30 éve zajló folyamatos lávaöntés pedig mindeddig kevesebb, mint 2,5 km3 lávát produkált! A Laki kitörés intenzitása tehát rendkívül nagy volt, a kezdeti kitörési szakaszban másodpercenként 5000-6600 m3 láva ömlött a felszínre! Hihetetlenül nagy számok ezek, nem véletlenül nevezik az ilyen vulkáni kitöréseket árbazalt kitörésnek.


A 2011. szeptember 27.-i blog bejegyzésem újraközlése:

Mit hoz a jövő? - mit hoz egy a társadalom számára váratlan vulkáni kitörés? Régóta foglalkoztat ez a kérdés, a legutóbbi bejegyzésem is e problémakör körül forgott és már akkor jeleztem, hogy rövidesen visszatérek e témára egy új tanulmány kapcsán. A leedsi egyetem munkatársainak és az együttműködő kutatók tanulmánya az előző héten [megj.: 2011. szeptember elején] jelent meg, amelyben egy Laki-nagyságú kitörés mai Európára gyakorolt hatását elemzik.
A Laki hasadék 1783. június 8-án nyílt fel és 8 hónapon keresztül ömlött ki a bazaltos kőzetolvadék, miközben olykor több kilométer magasra csaptak fel a robbanásos kitörések kén-dioxidban és fluorban is gazdag hamufelhői. A vulkáni működés következtében Európára fojtó, száraz köd szállt, a társadalmi következmények tragikusak voltak.

1783 nyarán megnyílt a föld Izlandon és 8 hónapon keresztül hihetetlen mennyiségű bazalt láva ömlött a felszínre.

A vulkáni működés során 122 millió tonna kéndioxid került a levegőbe, ami meghaladja az emberiség által 2005-ben kibocsátott teljes évi kéndioxid mennyiséget (115 millió tonna) és hatszorosa a Pinatubo 1991-es kitörése során felszínre került kéndioxid mennyiségnek. 1783 nyarán jelentősen megugrott számos országban a halálozási arány, ami a vulkáni szmognak és az akkori időjárási viszonyoknak, azaz a nyári hőségnek volt tulajdonítható. Mi lenne, ha ez a kitörés most vagy a közeljövőben következne be? Erről szól Anja Schmitt és munkatársainak tanulmánya.
Mindenekelőtt, fontos tudnunk azt, hogy mi az esélye egy ilyen jövőbeli kitörésnek, van-e egyáltalán ennek tudományos alapja! Nos, az elmúlt 1150 évben 4 nagy lávaöntő kitörés volt Izlandon: Eldgjá 934-938-ben 20 köbkilométer láva, Hallmundarhraun kb. 950-ben 8 köbkilométer láva, Frambruni a 13. században 4 köbkilométer láva és 1783-84-ben a Laki kitörés 15 köbkilométer lávát produkált. Átlagosan tehát kb. 290 évente történik egy ilyen esemény, bár látjuk azt is, hogy ez lehet rövidebb és hosszabb időszak is, mindenképpen ami fontos az az, hogy Izlandon előfordulhatnak még a jövőben is újabb árbazalt kitörések, ezek hatásával tehát foglalkozni kell!
A vulkáni működés során a levegőbe kerülő kéndioxid egy része felszínközelben marad, másik része pedig a sztratoszférába kerül. A kéndioxid reagálva a vízgőzzel kénsav aeroszollá alakul, olyan szemcsékké, amelyek mérete nanométer nagyságú (1 nanométer a milliméter milliomodrésze). A sztratoszférába bekerülő kénsav aeroszol felhő hosszú ideig, akár évekig megmaradhat és globális éghajlati változásokat okoz, míg az alsó légrétegekben lévő kénsavas felhő a vulkán - akár néhány ezer kilométeres - környezetében jelent egészségügyi kockázatot. Ez teljesen más eset, mint ami tavaly az Eyjafjallajökull kitörés során történt. Itt nem a légkörbe jutó vulkáni hamu okozza a veszélyt, hanem a vulkáni gázok!
Az immunológiai vizsgálatok egyértelmű kapcsolatot találtak a levegőszennyezés (különösen a 2,5 mikrométernél kisebb szemcsékből álló szennyezés) és a halálozási arány között. Az icipici szulfátrészecskékből álló levegőszennyezés különösen veszélyes, megnövelheti a megbetegedéseket, növelheti a halálozások számát. Egy kén-gazdag magma kitörése, amire számos példa volt a múltban Izlandon is, hirtelen emelheti meg a levegő kénsav szennyezését, amire a modern időkben nem volt példa. Fontos tudni azt, hogy a kénsavas felhő (avagy vulkáni szmog) elterjedése sokkal nagyobb lehet, sokkal nagyobb területet érinthet, mint magának a vulkáni hamunak az elterjedése! Az emberi egészségre gyakorolt közvetlen káros hatása mellett pedig számos további környezeti veszélye is lehet, mint például állatok és növények pusztulása, aminek következményei beláthatatlanok. Nem hiába való tehát, ha a szakemberek, továbbá a döntéshozók és a társadalom is e kérdéssel foglalkozik, ilyen eseményekre is készít stratégiát!

A megnövekedett halálozás száma Európában egy Laki-típusú kitörés esetén, a kitörést követő évben. Forrás: Scmitt és munkatársainak tanulmánya a PNAS folyóiratban

A kutatócsoport modellszámításai szerint Európában mintegy 150 ezer ember áldozattal járna egy Laki-típusú kitörés légszennyezési hatása. Ebben csak a szív- és tűdőbetegségek és az ezzel kapcsolatos halálozási esetek vannak és nem szerepelnek a további lehetséges járulékos veszélyforrások... A megnövekedő halálozási szám pedig egész Európát érintené (gondoljunk abba is bele, hogy a Kárpát-medence ennek különsen kitett lehet, mivel itt a szenyezett levegő hosszabb ideig is megülhet!)!
Mielőtt sokan a sötét jövő felfestését látnák és világvége hangulatba kerülnének, fontos hangsúlyoznom, hogy tudnunk kell ezekről a kis valószínűségű, de nagy hatású események lehetséges hatásairól is, mert egyszer majd egy generációnak szembe kell nézni ezekkel és nem tudjuk még azt, hogy mikor. A tudás viszont segíthet a felkészülésben!

Nem hoz jégkorszakot még egy hatalmas vulkánkitörés sem!

Könnyű földtudományi témában „színes”, megborzongató hírt közreadni, hiszen hazánkban olyan mértékben háttérbe van szorítva a természetföldrajzi oktatás, földtani pedig egyáltalán nem létezik, hogy tulajdonképpen kontrollálatlanul jelenhet meg szinte akármi ebben a témában. Ehhez csak valahol a világban meg kell jelenni egy hírnek, hivatkozva mondjuk csak egyszerűen tudósokra vagy japán, brit, amerikai, esetleg éppen osztrák tudósra és akkor már igyekeznünk kell ezt a magyar médiába is átvenni. Így lesz aztán hátborzongató jövendölés szupervulkáni kitörésről, ráadásul Európa szívében, egy adott vulkán, mondjuk a Fuji küszöbön álló kitöréséről, a széndioxid egyedülálló szerepéről a klímaváltozásban és így tovább...
Nos, ezen a hétvégén sem maradtunk ilyen hír nélkül! Az MTI híradását több média átvette, természetesen hangzatos címekkel: „Hatalmas vulkánkitörést jósol a tudós”, illetve „Jégkorszakot hozhat egy hatalmas vulkánkitörés”. A hír alapja Wolfgang Vetters a Salzburgi Egyetem Geológiai és Paleontológiai Intézetének geológusának előadása a bécsi Természettudományi Múzeumban. A valósághoz hozzátartozik, hogy Dr. Vetters nem vulkanológus, mégcsak nem is vulkáni kőzetekkel foglalkozó szakember (egyébként a Salzburgi Egyetemen ismereteim szerint nincs is ilyen intézet, Vetters feltehetően a Földrajzi és Földtani tanszéken dolgozik), kérdés, hogy előadásában milyen módon és milyen adatok alapján érintette a kérdést.

A 74 ezer évvel ezelőtti Toba kitörés vizionálása a BBC ismeretterjesztő filmjében. Ez volt az elmúlt 100 ezer év legnagyobb vulkánkitörése, de ez sem indított el jégkorszakot!

Maga a hírről csak röviden:
1. Vulkánkitörés nem okoz jégkorszakot! Ismereteink szerint nem járt sem a Tambora 1815-ös kitörése (az a 14. és 19. század közötti ún. kis jégkorszak vége felé történt, a vulkáni működést követően 1816-ban nyár-nélküli év volt, de a hatás nem tartott tovább néhány évnél), sőt az elmúlt időszak legnagyobb vulkánkitörése, a Toba 74 ezer évvel ezelőtti szupervulkáni működése sem indított el jégkorszakot! Ugyancsak nincs bizonyíték arra, hogy akár a Yellowstone akármelyik hatalmas vulkánkitörése vagy a Taupo vulkáni terület nagy vulkánkitörései okoztak volna számottevő, évtizedes időléptékű változást a klímában! Nincs kétség afelől, hogy bizonyos vulkánkitöréseknek lehet hatása a klímára, okozhatnak globális hőmérsékletcsökkenést, azonban ez legfeljebb néhány évig tart és messze nem indítanak el jégkorszakot!
2. "A kitörést előre jelző földmozgások egyre gyakoribbak: ilyenek voltak az Indiai-óceán félelmetes cunamikat kiváltó rengései 2004-ben, valamint a 2011-es új-zélandi földrengés." idézik az osztrák geológust. Elnézést, de nem tudok mást mondani rá, hogy BADARSÁG! Nincs arra utaló adat, hogy a földrengések száma vagy erőssége növekedne, nem beszélve arról, hogy ezeknek SEMMI KÖZE nincs a vulkáni működéshez, ezek messze nem kapcsolódnak vulkánok alatti folyamatokhoz. Mindkét földrengés tisztán lemeztektonikai okokkal magyarázható, ezek nem indítottak be sehol sem vulkáni működést és nem fognak a jövőben sem!! Amennyiben lesz, mert lehet, nagyobb vulkánkitörés akár Indonéziában vagy Új-Zélandon, az nem e földrengések miatt fog bekövetkezni!
3. Ezt követően újabb idézet Vetterstől: "A földrengés azt jelenti, hogy a kontinentális kéregben feszültség lépett fel, amely bármikor okozhat vulkáni tevékenységet. Krisztus után 63-ban Pompejit földrengés rombolta el, 79-ben pedig kitört a Vezúv. A földkőzetek és a vulkáni aktivitás összefüggésének ez a leghíresebb, ám korántsem az egyetlen példája". Csak visszafogottan tudom ismét kommentálni: BADARSÁG! A vulkáni működés természetszerűen együttjár földrengéssel, de ez NEM jelenti azt, hogy a földrengésekhez egyértelműen vulkánkitörést kell társítani! Erre semmi, de semmi bizonyíték nincs, akárhogy is igyekeznek néhányan ezzel riogatni! A Vezúv esetében zajlott 63-as földrengés és 79-es vulkánkitörés között sincs egyértelmű kapcsolat! Kérem szépen, 16 év zajlott le a két esemény között, a térség alapvetően földrengés veszélyes tektonikai okokból is. A két esemény között ok-okozati összefüggés biztosan nincsen, azaz semmiféle példát, bizonyítékot nem jelent!
4. Végül, jön egy aktuális fordulat: "a kitörést követő kis jégkorszakban többet kell fűtenünk, ezzel megnő a szén-dioxid-kibocsátás is, hosszú távon a helyzet így csak romolhat". Huhh, azaz az emberi beavatkozás miatt ismét jön a felmelegedés és ebben ismét csak egyetlenegy gáz, mégpedig a széndioxid a felelős... Megmosolyogtató, hogy egy nagy vulkánkitörés vizionálása után miért is kell a széndioxid-klímaváltozás kérdés felé elhajózni, meggyőződésem, hogy mindaddig, amíg CSAK a széndioxid kibocsátás számlájára írjuk a klímaváltozást, addig nem fogunk előrelépni a globális felmelegedés megértésében!

Zárógondolatok: Úgy gondolom, hogy meg kell szólalni minden olyan esetben, amikor félretájékoztatás történik! Meg kell szólalnom akkor, amikor vulkánkitörésekkel riogatják a gyanútlan olvasót! Vulkánkitörések voltak, vannak és lesznek a jövőben is. Köztük voltak és lesznek olyanok is, amelyek jelentős hatást fejtenek ki a környezetre. Azonban, rendkívül károsnak tartom, ha szakmailag megalapozatlan hírek jelennek meg, amelyek téves képzetet okoznak az emberekben. Tudnunk kell, hogy a vulkánkitörések komoly potenciális veszélyt hordozhatnak, azonban ha folyamatosan badarságokat önt a média az emberek felé, akkor ez nem más mint népbutítás! Mi lenne, ha a hírekben kondenzor helyett kompresszort írnának, ha az almára körtét mondanának? Emberek, mi a Föld nevű bolygónk élünk! Ha nem ismerjük jól a természeti folyamatokat, ha mindezekről tévedésekkel teli hírek jelennek meg, akkor mit kezdünk majd egy minden bizonnyal valamikor bekövetkező, környezetre is kiható természeti eseménnyel, a döntéshozók mennyire lesznek képben, hogy ezek milyen hatással lehetnek a társadalomra, ezekre hogyan kell és lehet felkészülni? Társadalmunk egyik kétségtelenül nagy, és nem kellően felismert problémája, hogy egyre sebezhetőbbé válik a - nem kellően ismert - természeti folyamatokkal szemben (l. a 2 évvel ezelőtti eseményeket, amikor egy nem túl jelentős vulkánkitörés okozott némi káoszt Európában...)! Nos, szeretnénk valóban tudni mi vár ránk vagy boldogok vagyunk a meseszerű, hátborzongató badarságokkal?...

Geoparki vulkán show

Tegnap, most már negyedik alkalommal láttak vendégül a Novohrad-Nógrád geopark ékkövén, az Ősvilági Pompeji területén, az Európa diplomás Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi terület látogatóközpontjában. Május 24 és június 2 között változatos rendezvényekkel ünneplik az Európai Geoparkok Hetét, Magyarországon most már két helyszínen is, a Novohrad-Nógrád geopark mellett a Bakony-Balaton geopark is várja az érdeklődő látogatókat. Ennek keretében fogadtuk szívesen ismét a meghívást és fiammal, Botonddal felpakoltuk az autót a vulkáni működés és előrejelzés eszközeivel...

Telt ház mellett zajlott immár negyedik alkalommal az interaktív vulkán show Ipolytarnócon.

Ipolytarnócon, május 30-án két alkalommal is "tagtoborzás" volt a megalakuló Vulkán Obszervatóriumban, ahol kicsi és nagyok is bepillantást kaptak, miképpen zajlik a vulkáni kitörés előrejelzés, hol vannak térségünkben a legutoljára kitört tűzhányók, hol, milyen kőzetből és hogyan keletkezik a vulkánokat tápláló magma, mi történik a felemelkedés során, miért robban a magma, vannak-e vízen úszó kövek, hogyan néz ki a vulkáni hamu és természetesen a végén nem maradhatott el a látványos vulkánkitörés sem! Az eseményről kedves házigazdánk Szarvas Imre fotói kapcsán mutatunk be hangulatképeket. Mert volt ám jó hangulat, a két, egyenként mintegy egyórás előadást szerény számítások szerint is több mint 150 érdeklődő, köztük Felvidékről érkező csoport is, ülte és állta végig, kattogtak a fényképezőgépek, a telefonok, mindent összevetve ismét jól szórakozott mindenki, miközben sok-sok természettudományos ismeretet, a fizikától a vulkanológiáig sikerült átadni. Köszönjük e helyen is a szervező Nógrádi Geopark egyesületnek, a Novohrad-Nógrád Geparknak és nem utolsó sorban Szarvas Imrének a kiváló lehetőséget.

Veszélyesek a vulkánok?... Alapítsunk egy Vulkán Obszervatóriumot!

Jó lenni vulkanológusnak, jelentkezőkben nincs hiány!

Ha a földköpeny kőzete elindul felfelé - nos, a nyomáscsökkenés miatt akkor keletkezhet a magma!

Mi van a kürtőcsatornában? Ezt is bemutattuk, ásványvíz és némi sör segítségével!

Megmutattuk a vízen úszó követ és egy "frissen sült" kenyérbombát!

És bekövetkezett az előrejelzett és várt vulkánkitörés!

Nehéz volt szabadulni a frissen létrejött vulkán látványától!

Aleuti vulkánok növekvő aktivitása, vulkán veszély előrejelzés csökkenő anyagi támogatása

Egy dinamikusan változó "élő" bolygón vagyunk, ahol bár emberi léptékkel kissé szertelenül, de folyamatosan zajlanak vulkánkitörések, történnek földrengések. Nem tudni, éppen melyik generációnak kell majd szembenéznie egy a szokottnál nagyobb vulkánkitöréssel, nem tudni melyik túlnépesedett térséget fog a történelmi időkben először katasztrofális vulkánkitörés érni, nem tudni mikor lesz újabb figyelmeztető jel, hogy repülni veszélyes vulkáni hamuval telített légtérben. A vulkánkitörések, földrengések nem jelezhetők pontosan előre, de legalább a vulkáni működés esetében van mód arra, hogy egyre korszerűbb megfigyelő eszközökkel lehessen követni egy potenciálisan veszélyes tűzhányó minden rezdülését és ha kell, akkor még időben óvintézkedéseket hozni.
Az emberiség egy sajátos tulajdonsága, hogy amíg nincs közvetlen veszély, addig arról inkább nem is vesz tudomást, amíg nem történnek tragédiák, addig azt gondolja, hogy nem is következhetnek be ilyenek, ha megtörténnek tragédiák, akkor közvetlenül utána történnek intézkedések, úgy tűnik, mintha tanulnának belőle, aztán eltelik egy-két év és minden megy úgy, mint azelőtt. Gyorsan felejtünk...
Az előző héten arról számoltak be híradások, hogy drasztikusan csökkentik többek között az Alaszka Vulkán Obszervatórium költségvetési támogatását. Ez azt jelenti, hogy több vulkán folyamatos megfigyelését lehetővé tevő műszert le kell állítani, hogy meghibásodás esetén nincs pénz a javításra, hogy el kell bocsájtani adatokat értékelő, műszereket kezelő szakembereket. Ez azt jelenti, hogy legalább 5 vulkán folyamatos megfigyelését meg kell szüntetni. Az Aleuti vulkáni ív mentén 52 aktív tűzhányó sorakozik. Itt volt a 20. század legnagyobb vulkánkitörése, itt volt az a vulkánkitörés (Redoubt, 1989), aminek következtében majdnem lezuhant egy utasszállító repülőgép 231 utassal a fedélzetén és e terület fölött halad el számos légiközlekedési út, ahol repülőgépek tucatjai közlekednek naponta... Nem tanulunk, nem tanulunk, szupervulkánok és megaszökőárak pusztító víziójával szórakoztatjuk borzongva magunkat, miközben nem vesszük észre, hogy a veszély nem egy nagy bunkósbottal áll a sarok mögött, hanem előttünk van egy egyszerű nyitott csatornabejárat, ahová könnyen bezuhanhatunk...
Mintegy válaszként máris beindult néhány alaszkai tűzhányó: elkezdett működni a renitens Pavlof, ami utoljára 2007-ben hallatott magáról és vélhetően kitörés előtt (vagy alatt?) áll a távolabbi Cleveland vulkán is. Ez utóbbi esetében, ami a Pavlofhoz hasonlóan gyakran tör ki, nincs folyamatos műszeres megfigyelés, csupán a pilóták beszámolói és a műhold képek alapján lehet információt szerezni.

Az aleuti Pavlof kitörése május 18-án. A vakítóan fehér havat már szürke hamu vonja be...Forrás: Brandon Wilson és Theo Chesley

A Pavlof kitöréséről megjelenő képek sok szempontból idézik a szicíliai Etna működését. Itt is lávaszökőkút emelkedik fel a meredek oldalú vulkán csúcsi kráteréből, miközben láva folyik le a hóval borított oldalán. A forró láva és a hó keveredése heves robbanásos kölcsönhatást eredményez, a szétrobbanó lávaanyag, a forró vízgőz és a vulkáni hamu keverékéből másodlagos piroklaszt-árak zúdulnak le a tűzhányó oldalán. Mindeközben sötét hamufelhő tornyosul a vulkán fölé, ami már gondot okoz a légiközlekedésben is. A legfrissebb jelentések szerint folyamatos a földremegés és a vulkáni hamu 5-6 km tengerszint feletti magasba emelkedik. A szél észak-északkelet felé tereli el a hamufelhőt, amit 80-100 km távolságban is észleltek. Habár a kitörés erőssége egyelőre viszonylag kicsi, a szakemberek nem zárják ki, hogy az minden előjel nélkül felerősödjön.

A Pavlof vulkáni hamufelhője pilótaülésből és hőmérsékletre érzékeny infravörös műhold képen. Forrás: Brandon Wilson és MODIS műhold kép

Mi lesz tovább? Az aleuti vulkánok és még sok más tűzhányó a maguk üteme szerint működnek. Lesz időben jövő figyelmeztetés egy veszélyes vulkánkitörés előtt? Ez az egyre bővülő és folyamatos megfigyeléstől, a megfelelő szakember gárdától függ. Egy nem olyan rég készített GFDRR tanulmány szerint jelenleg 16 fejlődő ország 441 aktív tűzhányója közül 384 esetében NINCS közvetlen megfigyelés! Ebből 65 kifejezetten nagy veszélyt jelent több millió, a vulkán közelében élő ember számára! A Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitörését követően az amerikai kormány 12-szeresére emelte a vulkán megfigyelés költségvetési támogatását, amit tovább növelt a Redoubt 1989-es kitörését követően. Most ismét a csökken a támogatás, vajon a veszély elmúlt? Meg kell várnunk tehát egy újabb tragédiát?...

Szupervulkánoktól a megaszökőárig és a baljós mérföldkő

Sikamlós terület, ahol a szakembernek talán még nehezebb megállni, mint bárki másnak: mit mondjunk egy adott esetben, amikor kiderül, hogy lehetnek a Földön akár óriási vulkánkitörések, ahol benne van a pakliban, hogy egy sziget oldala bezúdul a tengerbe és hatalmas szökőárat indít el és természetesen ott van a mindennapokban elénk táruló kérdés, a globális felmelegedés és ennek oka. Az elmúlt napokban több ezekhez kapcsolódó hír jelent meg, a címeket olvasva bizony hátborzongató üzenettel: "Milliókat ölne meg egy óriás szökőár Európában", "Túlélhető-e egy óriás szökőár Európában?", "Óriás szökőár fenyegeti Európát?" és "Baljós mérföldkőhöz érkezett az emberiség" - Te jó ég, mit is mondjak ezek után gyermekeimnek, mi lesz a jövőjük? Előre jelezhetők a katasztrofális természeti események, és hol van a szakember felelőssége?

Mega-szökőár! Részlet a BBC filmjéből. Forrás: BBC

A legfrissebb hírt egy esetleges óriási szökőár (ún. mega-tsunami) kialakulásáról a BBC közelmúltban sugározott ismeretterjesztő filmje indította el, a film már megtekinthető a YouTube videomegosztón is. Peregnek a filmkockák, a szakembernek kissé lassan és őszintén szólva már némileg unalomba fullad a bemutató, amikor már vagy 16-szor érkezik a hatalmas vízfal a gyanútlan néző felé, persze a kérdés folyamatosan ott lebeg: mi ennek a valóságtartalma? Déjà vu-érzés fog el, bő egy évtizede hasonló élményt adott a szintén BBC által forgatott dokumentum film, ami először vetette fel a szupervulkánok létét. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a mostani BBC film nem új dolgot tár a nézők elé. 2000-ben már forgattak egy filmet Simon Day brit geológussal, aki közzé tette friss megfigyeléseit, miszerint a Kanári-szigetekhez tartozó La Palma szigetének déli oldalán húzódó hegyhát olyan mértékben meggyengült, hogy egyszer nyugati oldala leomolhat és a tengerbe zúduló több köbkilométer térfogatú anyag hihetetlen nagy szökőárat indíthat el. A téma újbóli felvetésének aktualitása nem ismert, kérdés, hogy lesz-e ennek hasonló hatása, mint a Szupervulkánok c. dokumentum filmnek. Lehet vitatni az elnevezést, lehet vitatni az ezzel kapcsolatos félelemkeltés hullámot, azonban egy tény: a film felhívta a figyelmet a vulkáni működés esetleges katasztrofális következményeire és a vulkanológiában is felerősítette a nagy vulkáni rendszerek behatóbb vizsgálatát. Természetesen az alapkérdés az, hogy meddig lehet kordában tartani, meddig lehet tudományos alapon, józanul kommentálni ezeket a kis valószínűségű, de nagy impaktú természeti folyamatokat?

La Palma sziget déli oldalán egy meredek oldalú hegyhát (Cumbre Vieja) húzódik, amelynek központi gerincén vulkánok ülnek. Az olykor hasadékképződéssel is járó vulkáni kitörések gyengíthetik az instabil oldalt, ami a jövőben a tengerbe zúdulhat. Forrás: Bill McGuire és munkatársainak tanulmánya, jobbra a Cumbre Vieja vulkánokkal tagolt gerincének egy részlete

A jelenlegi tudásunk szerint vulkáni kitörésekhez kapcsolódó hatalmas hegycsuszamlások nem elképzelhetetlenek. A Mt. St. Helens 1980. május 18-i kitörése erre emlékezetes példát adott és átformálta a vulkanológusok ismeretanyagát is. Az ezt követő vizsgálatok kimutatták, hogy például az Andokban lévő magasba tornyosuló vulkánok mintegy 75%-a átesett hasonló katasztrofális hegyoldal leomlás folyamatán! Hasonló eredményre vezettek az óceáni vulkáni szigeteken zajló kutatások. Az Indiai-óceán területén található aktív vulkáni sziget, a Réunion délkeleti részén fekvő Piton de la Fournaise tűzhányón egy hatalmas karéjos sebhely látható, ami egy hatalmas lejtőösszeomlás során alakult ki. A hawaii Kilauea vulkánon nem véletlenül van két hosszú hasadékrendszer, a sziget délkeleti oldala éppen csúszik lefelé az óceánba. A Kanári-szigeteken pedig szinte minden szigeten volt már egy vagy több hatalmas lejtőösszeomlás. Ezek pedig óriási szökőárakat indíthatnak el. La Palma sem kivétel, itt azonban úgy tűnik éppen alakul ki egy ilyen helyzet, egy instabil lejtő kialakulása. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárulnak a gerincen zajló vulkáni működések és az ehhez kapcsolódó magma felnyomulások repesztő hatásai. Nem kell azonban rögtön pánikba esni, ha esetleg a közeljövőben ismét lesz egy ilyen vulkánkitörés! Valószínűleg még hosszú időnek, sok-sok további repesztő eseménynek kell bekövetkeznie, hogy meginduljon a hegyoldal. Ennek előjeleit pedig vélhetően észlelni fogják a szakemberek! Egy biztos, az elmúlt vulkáni események ismétlődésének időbeli számadatai ebben nem adnak támpontot!

Balra: A Kanári-szigetel és Hawaii szigetek szinte mindegyike átesett már hatalmas lejtőösszeomlás eseményén. Forrás: Juan Carlos Carracedo, jobbra Fuerteventura szigetén egy egykori lejtőösszeomlás után visszamradt sebhely

Kis valószínűségű, de nagy impaktú, katasztrofális következményekkel járó természeti folyamatok: nem volt ilyen még az emberiség történetében, nincs példa ilyenre, nincs tapasztalat - akkor ilyen csak a fantáziában létezik, akkor ezek csak a tudósok elméletében jelennek meg? Nos, itt kell leszögezni: ahogy az előbbiekben bemutattam, ilyen események a Föld életében már számos alkalommal voltak és nincs kétség afelől, hogy ilyenek a jövőben is lesznek! Lesz majd szupervulkáni kitörés, lesz majd hatalmas hegyoldal beszakadással járó mega-szökőár! Az embereket természetesen az foglalkoztatja, hogy vajon a mi életünkben vagy gyermekeink életében fog ez bekövetkezni? Ha igen, akkor ez előrejelezhető lesz? Egyáltalán kell-e ilyen kérdésekkel foglalkozni vagy ezek nem többek, mint magazinok, hírportálok színes, meghökkentő, megborzongató híranyagai? A válasz nyilvánvalóan nem lehet egy egyszerű igen vagy nem. Nem lehet pontosan előrejelezni földrengést, nem lehet előrejelezni pontosan vulkánkitörést, nem lehet előrejelezni katasztrofális hegyomlást, de... ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes ezekkel foglalkozni. Sőt, ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes akár ilyen eseményekre is stratégiát kidolgozni! Habár nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor, hol és mekkora vulkánkitörés lesz, azért ennél többet tud és tesz a vulkáni veszély előrejelzés, azért ennél többet tudnak a vulkanológusok. Számos példa van arra, hogy vulkanológusok pontos munkája és időben hozott döntéseik hogyan védték meg tízezrek életét! Jelen tudásunk szerint azt mondhatjuk, hogy igen, egy különlegesen nagy vulkánkitörés vagy akár egy lejtőleomlás előjelét is jóval az esemény bekövetkezése előtt már észlelhetjük és ha nem is napra pontosan, de előre látható lesz, ha egy ilyen esemény közeleg.
De mit tehetünk addig, amíg nincsenek ilyen közvetlen jelek? Ne is beszéljünk ezekről a lehetséges folyamatokról? De, szükséges és úgy vélem, hasznos a BBC ebbéli tevékenysége is! Azonban néhány dolgot látni kell: (1) Ne higgyünk a hírmagazinok szalagcímeinek! Ezek az esetek nagy többségében sajnos a félelemkeltésre, a borzongáskeltésre irányulnak, mert így lesz jól eladható a hír. (2) Ne a hírmagazinokban megjelenő kommentárok befolyásolják döntéseinket! Senki se mondja le például az esetlegesen tervezett La Palma útitervét és véletlenül se mondja le senki bármelyik Kanári-szigetekre tervezett útját! (3) Látni kell azt is, hogy az emberek nagy többségének földtudományi ismerete nem elegendő ahhoz, hogy az ilyen híreket átlássa, megértse. Látni kell azt, hogy a földtudományok, beleértve többek között a geológiát, geofizikát és természetföldrajzot is olyan ismeretek közvetítenek, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a természettel békében tudjunk élni és akár természeti katasztrófákra is megfelelően fel tudjunk készülni! Tisztelt döntéshozók, fogadják ezt végre el és kerüljön több geológia, több geofizika, több természetföldrajz és egyéb földtudomány a közoktatásba! (4) Végül látni kell azt is, amit már többször elmondtam, miszerint szűklátókörűség csak a legnagyobb katasztrófát okozó eseményekkel foglalkozni, mintha csak ezek veszélyeztetnék az emberiséget. Számos olyan potenciális természeti veszély, ezen belül vulkáni veszély is van, aminek megértése, aminek kommunikálása talán sokkal fontosabb, mert bekövetkezési valószínűségük jóval nagyobb, mint a fentiekben leírt eseményeké, hatásuk pedig nem lebecsülendő. Az pedig, hogy ez mely generáció életében fog bekövetkezni, azt nehéz megjósolni, mint ahogy senki nem gondolta volna a XIX. század elején, hogy egy vulkánkitörés alaposan felforgatja világot.

Balra a széndioxid levegőbeli koncentráció növekedése a Mauna Loa Obszervatórium mérései alapján. Forrás: Scripps Institution of Oceanography, jobbra pedig a globális átlaghőmérséklet változása 1880 óta. Bár a felmelegedés ténye kétségtelen, az elmúlt jó 20 évben az erősen növekvő trend megállt annak ellenére, hogy a széndioxid-koncentráció folyamatosan emelkedik. Forrás: NASA

Végül, nem mehetek el szó nélkül egy másik rövidhír kapcsán sem, miszerint valóban baljós mérföldkőhöz érkeztünk? Úgy is megfogalmazható a kérdés: vajon a globális felmelegedésért biztos, hogy csak a széndioxid a felelős? Vajon, valóban van egy kitüntetett széndioxid koncentráció érték, ahonnan aztán nincs visszaút? Bár a levegő széndioxid-tartalma valóban monoton nő, ráadásul olyan mértékben, ami eddig nem volt tapasztalható, mégis, az elmúlt jó 2 évtizedben nem emelkedett ezzel párhuzamosan a globális átlaghőmérséklet. Úgy vélem, felelőtlenség azt is állítani, hogy egy adott koncentráció érték elérésének visszafordíthatatlan szerepe van. Nem lehet tehát CSAK a széndioxid-koncentráción keresztül megérteni a globális felmelegedés okát és NEM lehet CSAK a levegő széndioxid koncentráció értékét kihangsúlyozni, csak annak visszaszorítását szajkózni és ebbe milliárdokat fektetni, amikor a környezetvédelemről és klímaváltozásról van szó. A földi rendszer, a földi légkör jóval bonyolultabb annál, hogy csupán egy vegyület szerepét emeljük ki! Ezzel elveszítjük más fontos hatótényezőkkel való foglalkozást és lehet, hogy ezzel nagyobb kárt okozunk, mint amit gondolnánk.

Etna, Új Délkeleti Kráter kúp: a Föld leggyorsabban növő, legfiatalabb vulkáni hegye!

A tűzhányók világában jelenleg kétségtelenül az Etna nyújtja a folyamatos hírforrást, bár ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Hawaii Nagy-szigeten immár 30 éve szakadatlanul zajlik a vulkáni működés, a szintén távoli Kamcsatkán pedig már több mint 5 hónapja folyik a Tolbacsik kitörése. Bár e kitörésekre és sok másra is kitérünk a következő napokban és hetekben, azonban most álljon itt egy érdekes hír, amit Boris Behncke adott közre Flickr képmegosztóján.

Az Etna 19. paroximális kitörése 2012 januárjában. Forrás: Giuseppe Distefano, EtnaWalk

Az Etna 2011. január első napjaiban kezdte meg paroximális kitörés sorozatát kivárva pont, hogy elvesszek egy láda sört, majd azóta már 38 látványos, lávaszökőkút kitörést produkált. Ezek a kitörések, alapvetően minden különösebb előjel nélkül, jellemzően néhány órás felvezető lávatűzijáték kitörésekkel indulnak, majd következik a csúcs, a néhány száz, esetenként közel 1 km magasra felcsapó lávaszökőkút. Ezt intenzív vulkáni hamuszórás kíséri a széliránytól függően, de többnyire a hegy délkeleti oldalán, ami akár a cataniai reptér leállítását is eredményezi. Maga a lávaszökőkút kitörés, e vulkáni működés leglátványosabb része viszonylag rövid, többnyire nem több mint egy óráig tart. Ezek a kitörések egyre növekvő vulkáni kúpot hoztak létre, a Föld leggyorsabban növekvő, legfiatalabb „hegyét”!

Etna Új Délkeleti Kráter kúpjának szédületes növekedése 2 év alatt! Forrás: Boris Behncke

Boris Behncke folyamatosan készíti felvételeit a szicíliai Öreg Hölgyről, ami ritka lehetőséget ad egy vulkáni kúp növekedésének nyomon követésére. 2011. májusában még csak egy kis lapos vulkáni halom jelent meg a Délkeleti Kráter déli oldalában, aztán ugyanazon év őszén már egyértelműen kitűnik az ikerkúp: a régi és az új Délkeleti Kráter kúpjai egymás mellett! Nem sokkal több mint 2 év alatt az Új Délkeleti Kráter magassága már mintegy 200 méter a talapzatától számítva! Nos, mennyi is ez? Ez nagyobb, mintha a budapesti Országházat kétszer egymásra tennénk és megközelíti a Gellért-hegy magasságát!
Ez a növekedési ütem akkor válik szédületessé, ha Behncke számításait követve csupán a tiszta játékidőt tekintjük: amennyiben összeadjuk a lávaszökőkút kitörések idejét, az nem több mint 70 óra! Akárhogy is vesszük 2 év vagy 70 óra alatt több mint 200 méter magas vulkáni kúp, ez bőven lekörözi a szomszéd testvér, a régi Délkeleti Kráter kúpjának növekedési ütemét, ami 1996 és 2001 között, azaz 5 év alatt, „csupán” 100 métert magasodott.
Az Etna vulkáni működését tehát kétségtelenül egyre inkább robbanásos kitörések jellemzik, a lávaöntések most háttérbe szorultak és a robbanásos kitörések esetében is elmondhatjuk, hogy azok egyre hevesebbek és egyre nagyobb mennyiségű vulkáni anyagot dobnak a felszínre! Ennek oka pedig kettős lehet: a mélyből felnyomuló magma gáztartalma egyre nagyobb, és a magma kisebb adagokban egyre gyorsabban tör a felszínre.
Innentől kezdve világos, hogy a vulkáni működés megértésében, akár egy vulkáni kúp kialakulásában is a magyarázat a forrástól, azaz a magmaképződéstől, a felszínig tartó folyamatok együttes vizsgálatán és értelmezésén keresztül vezet az út. Nagy siker számunkra, hogy a vulkáni működés e komplex kutatása hazánkban is elismerést nyert és pályázatunk, egy MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport alakítására komoly szakmai bírálat után támogatást kapott!

Etna 13!

Néhány napja érkeztünk vissza egy sikeres külföldi konferenciáról, így bőven elmaradtunk a bejegyzésekkel - pedig esemény van bőven! Addig, amíg ezek között csemegézve, kiválasztjuk a leginkább közérdekű híreket, álljon itt egy újabb remek videofelvétel Boris Behncke kameráján keresztül az Etna idei immáron 13. látványos paroximális kitöréséről:

Ismét egy különleges élmény, április 27-én 13. alkalommal az Etnán! Forrás: Boris Behncke